üzleti kommunista

Már mondták korábban is, de nem volt egyértelmű, hogy _tényleg_ és _komolyan_ megint az van, hogy halovány ötlet sincs a megoldásra. Változatlanul. Most épp a megújuló energiáról beszélünk, ahogy beszélt röviden Orbán Anita is a tegnapi Az Estében. Orbán érthető egészségügyi okokból lecsúszott a listáról, most mint energiapolitikai szakértő szólal meg. A riportot csak utólag néztem meg, a beharangozó alapján azt gondoltam úgy is inkább csak a benzinárról lesz szó. Ezzel szemben Orbán Anita nem egészen 4 percben visszaidézte a benzinár bejátszásból már megismert összetételét, gyorsan áteveztünk a földgáz kitettségre - konkrét számokkal nem bajlódva -, majd a riporter nyomására kicsit kitért a bioetanolra. Aztán elhangzottak kuszán az uniós célkitűzések, meg hogy a megújulók drágábbak a hagyományos energiahordozóknál és a lényeg: "ez majd egy ilyen állami döntés lesz, hogy a megújulón belül mely megújuló szektorokat tudjuk támogatni." Aztán a szubszidiaritást a szubvencióval kissé összekeverte, de mindegy értettük. A lényeg, hogy "a megújuló energiapolitikánk része a nagyobb energia politikának." Összességében giganagy bullshit.

Ez most vagy Orbán Anita entry-je a energiapolitikába, ha már a parlamenten keresztül nem sikerült, vagy a korábban általa igazgatott intézet jutott szóhoz Az Estében?!

Igaz, eddig óriási töketlenkedés volt, három tárca között a pad alatt hevert a megújuló energia politika. Amíg fölművelésügyi és vidékfejlesztési tárca a biomasszában és a bioetanol uniós szabályozásának folyamatos változásában próbált evickélni, a környezetvédelmi - időközben elhalálozott - minisztérium vonatkozó államtitkársága stratégiai szinten próbálkozott összefogni a megújulókat, addig az az azóta szintén poraiba hanyatlott KHEM kezelte az energiaszektor klasszikus elemeit mint hálózat, árszabályozás, MVM csip-csup ügyei. Egy cseppet sem sírunk, hogy ez a helyzet nincs többé. (Ugyan meg kell jegyezni, hogy valamikor Bajnai NFGM vezérségével egyidőben legalább a holtpontról kimozdult és lassú higanymozgásba kezdett a kérdéskör. Ezt leginkább ismét csak az uniós követelmények köszönhetjük, egyrészt az EU támogatásokhoz kapcsolódóan, másrészt a 2020-ra meghirdetett, spanyol elnökség által szorgalmazott kibocsátás csökkentési programmal összefüggésben.)

A célok világosak: 13%, adminisztratív oldalról közelítve pedig a tagállamoknak 2010. június 30-ig be kell nyújtaniuk a 2020-ig szóló akciótervet vállalásokkal és a beavatkozások pontos megnevezésével. Na, mi ezt várhatóan nem töltjük ki, mert nem tudjuk kitölteni, mert foglamunk sincs, hogy mit akarunk. Ez pedig részben a szerencsételenkedő államigazgatás szerencsétlenkedésének, másik részben viszont a május óta regnáló, az energiafüggőség megszűntetését zászlóra tűző és azt intenzíven lengető ropogós komány koncepciótlansága. Mert kommunikálni az egy dolog, előbb-utóbb Orbán Anita is megtanulhat szerepelni a tévében, de amikor ötletek és munka kellene (stratégia, elemzések, értékelés, stb.), akkor az üres papír kevés lesz.

Ha olyan forrón eszik a kását, ahogy azt a kiadások befagyasztásáról szóló kormányhatározat (Magyar Közlöny 2010/105.) előírja, akkor az államigazgatás amúgy is alulfinanszírozott intézményeinek vagy más megközelítésben az ellátott feladatok egy részének annyi.

Az eddig is korlátozott eszközbeszerzés, bútorvásárlások pitiáner tételeit hanyagoljuk, Inkább elmélkedve a tanácsadói szerződéseken íme egy hülye gondolatkísérlet, amikor egy olyan ideális államigazgatásból indulunk ki, melyben minden szereplőnek pontosan definiált feldata van, a feladatok ellátását előre tervezik, a tervekhez költségvetést készítenek évről évre, melyek alapján forrásokat kapnak, és év végével elszámolnak feladataikról és a kapott forrásokról. A másik hülye kísérlet, amikor egy kaotikus, nem meghatározott feladatokkal eredménytelenül birkózó, források bővében lebzselő, korrupt, elszámoltathatatlan államigazgatást vizsgálunk.

Az első esetben a források olyan feladatok elvégzésére szolgálnak, melyeket az adott szervnek el kell végeznie és bizonyos szempontok szerint - pl. erőforrás hiány - a kiszervezés mellett döntenek. Hosszútávú tervekből, átalakítási projektekből nem feledve,  hogy a tomboló magyar gazdasági válság közepén tervezték a 2010-es költségvetést,  vélhetően kevés sorakozik a forrásra váró feladatok között. Az elvont források alapfeladatokhoz, olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, melyeket az adott tárcának, szervnek el kellene látnia.

A második esetben a források különböző hatalmi erővonalak mentén spontán mozognak. Egy elvonás ezt a zavarost kavarja fel és alakítja az adott intézményi és intézményközeli status quo-t. (Ennek általában kis vérfrissítés lehet az eredménye, de a kiemelt pozícióban lévő egyeduralkodó cégek stabilan regnálnak tovább. Tegyük hozzá, hogy itt nem politikailag elkötelezett balos vagy jobbos cégekről van szó, hanem az államigazgatás alsóbb szintjeivel jó kapcsolatot ápoló, akár normálisan teljesítő cégekről.)

Természetesen a valóság sem egyik sem másik eset. Vannak jól szervezett, hatékonyan működő, és vannak szervezetlen, többé-kevésbé korrupcióval átszőtt szervek vagy szervezeti egységek. Az amúgy is szűken tervezett források megvonása azonban egyik esetben sem hat pozitívan. Az első - működő igazgatás - esetben kifejezetten romboló, míg a második esetben inkább semleges.

Egy azonban bizonyos, hogy az amúgy is megroggyant, kifelé a korrupció vádjával, befelé a korrupció ellen küzdő köztisztviselők, növekvő munkanélküliség mellett érthető okokból a székükbe kapaszkodva, nehezen fognak ismeretlen vezetőiknél tiltakozni az esetleges vénába vágó elvonások ellen. Nem fognak tiltakozni, mert esetleg alapfeladatukat nem tudják ellátni. Egy-két vezetőt kivéve (a szétszivatott PSzÁF vezető, egy-két NFÜ-s főigazgató?) nem lesznek hangos lemondások, tiltakozások. Okos húzás a gyengébbnek bevinni a gyomrost. (A köztisztviselői törvény övön aluli módosítását követően a másodikat.) És értelmetlen és kártékony módon megspórolni a 16%-os szja fedezetét.

Az egyes tételek hatásainak vizsgálata pedig még hosszabb időt igényel. Első látásra érdekes mondjuk az uniós fejlesztések sorának majdnem egy millárddal történő megkurtítása. Köztudott, hogy az intézményrendszer működését 85%-ban uniós forrásból fedezik. A fejlesztési programok koordinációjával foglalkozó intézményrendszer egésze évente körülbelül 2 milliárd forintból működik. Hogy az intézményi működési költségből vagy minden folyamatban lévő projekt hazai társfinanszírozásából kívánják elvonni a megjelölt 974,9 millió forintot, a határozatból nem derül ki. Mint ahogy az sem, hogy akkor ez valóságban 6.5 milliárd kiesését jelenti, ami a költségvetés bevételeit (lehívott uniós támogatás) kb. 5,5 Mrd-dal csökkenti. Remélem valaki ezt is végiggondolta és pontosan úgy tudja, hogy mit csinál, ahogy shortol a fél Fidesz.

Könnyedén belefuthat egyik vagy másik "módosító" vagy törvényjavaslat egy uniós pofonba. Ami tudatosan vagy véletlenül elkerülte a sávolyi beruházás útját egyengetők figyelmét, az egyre másra arcul csaphatja a friss erőből rohanvást építkezőket.

Forrás: http://epiteszforum.hu/node/2036

Ezt a végtelenül szimpatikus dolgot, stadionok megvásárlását, építését, a nagy magyar apostoli sportélet állami segítséggel, de önzetlen magánerőből történő támogatását - egyébként helyenként az ilyet PPP-nek is hívják, de ezt most felejtsük el - miért is ne támogathatná egy sportot és egészséget szerető kormány. Hacsak nem szól közbe az Európai Unió. Az áruk és tőke szabad áramlásának alapján fejlődött monstrum politikusaink legfőbb erénycsőszévé válhat, ha úgy véli, nem azonos feltételek mellett férhet hozzá támogatáshoz az unió bármely cége, polgára. Jelenleg pedig ingatlanhoz jutni külföldiként Magyarországon nem lehetetlen, de engedélyköteles (7/1996. Kormány rendelet alapján).

Persze kiderülhet, hogy mindenki ugyanúgy hozzáfér ehhez a támogatáshoz, így nem minősül állami támogatásnak (state aid), és boldogan üzemeltethet stadiont Bánki Erik Siklóson vagy akárhol, de ez nem most fog kiderülni. Ehhez kellene egy államigazgatási egyeztetés (aka köröztetés), ahol az exPénzügyminisztérium 6-8 éve állami támogatásokkal foglalkozó részlege egyszerűbb esetben saját maga, bonyolultabb esetben az Európai Bizottsággal egyeztetve elkészít egy állásfoglalást, hogy ez most itt kérem állami támogatás vagy sem. Ha pedig az, akkor kéri a Bizottság engedélyét hozzá, mely Bizottság vagy megadja azt vagy nem. Ez ugye lassú, unalmas, sok benne a papír és az akadékoskodó, helyenként túl értelmes bürokrata. Ez nem történt meg Sávoly esetében, és ez volt a sokat emlegetett PM-es feljegyzésben megfogalmazott problémák egyik legfontosabbika: aggályos, hogy ez az állami támogatás megkapja-e a Bizottság bólintását.

Ez az unalmas módja annak, hogy egy magyar vállalkozás számára is garantált lehessen, hogy ugyanazon a pályán játszon - elnézést! - például Romániában, ahol a helyi cégek. Hagyjuk is. Majd egy-két Barroso nyakleves, Simor fizetésének befagyasztása, közbeszerzési és állami támogatással kapcsolatos büntetés megtanítja a fürge módosítókat, hogy ez itt nem a 2000-es évek eleje.

Mi addig csöndben mormoljuk az örömódát és töprenghetünk, hogy Bánki Erik a strandfürdőberuházás mellett melyik stadionba képzelt amphiteatrumot. Panem et circenses!