üzleti kommunista

Ha olyan forrón eszik a kását, ahogy azt a kiadások befagyasztásáról szóló kormányhatározat (Magyar Közlöny 2010/105.) előírja, akkor az államigazgatás amúgy is alulfinanszírozott intézményeinek vagy más megközelítésben az ellátott feladatok egy részének annyi.

Az eddig is korlátozott eszközbeszerzés, bútorvásárlások pitiáner tételeit hanyagoljuk, Inkább elmélkedve a tanácsadói szerződéseken íme egy hülye gondolatkísérlet, amikor egy olyan ideális államigazgatásból indulunk ki, melyben minden szereplőnek pontosan definiált feldata van, a feladatok ellátását előre tervezik, a tervekhez költségvetést készítenek évről évre, melyek alapján forrásokat kapnak, és év végével elszámolnak feladataikról és a kapott forrásokról. A másik hülye kísérlet, amikor egy kaotikus, nem meghatározott feladatokkal eredménytelenül birkózó, források bővében lebzselő, korrupt, elszámoltathatatlan államigazgatást vizsgálunk.

Az első esetben a források olyan feladatok elvégzésére szolgálnak, melyeket az adott szervnek el kell végeznie és bizonyos szempontok szerint - pl. erőforrás hiány - a kiszervezés mellett döntenek. Hosszútávú tervekből, átalakítási projektekből nem feledve,  hogy a tomboló magyar gazdasági válság közepén tervezték a 2010-es költségvetést,  vélhetően kevés sorakozik a forrásra váró feladatok között. Az elvont források alapfeladatokhoz, olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, melyeket az adott tárcának, szervnek el kellene látnia.

A második esetben a források különböző hatalmi erővonalak mentén spontán mozognak. Egy elvonás ezt a zavarost kavarja fel és alakítja az adott intézményi és intézményközeli status quo-t. (Ennek általában kis vérfrissítés lehet az eredménye, de a kiemelt pozícióban lévő egyeduralkodó cégek stabilan regnálnak tovább. Tegyük hozzá, hogy itt nem politikailag elkötelezett balos vagy jobbos cégekről van szó, hanem az államigazgatás alsóbb szintjeivel jó kapcsolatot ápoló, akár normálisan teljesítő cégekről.)

Természetesen a valóság sem egyik sem másik eset. Vannak jól szervezett, hatékonyan működő, és vannak szervezetlen, többé-kevésbé korrupcióval átszőtt szervek vagy szervezeti egységek. Az amúgy is szűken tervezett források megvonása azonban egyik esetben sem hat pozitívan. Az első - működő igazgatás - esetben kifejezetten romboló, míg a második esetben inkább semleges.

Egy azonban bizonyos, hogy az amúgy is megroggyant, kifelé a korrupció vádjával, befelé a korrupció ellen küzdő köztisztviselők, növekvő munkanélküliség mellett érthető okokból a székükbe kapaszkodva, nehezen fognak ismeretlen vezetőiknél tiltakozni az esetleges vénába vágó elvonások ellen. Nem fognak tiltakozni, mert esetleg alapfeladatukat nem tudják ellátni. Egy-két vezetőt kivéve (a szétszivatott PSzÁF vezető, egy-két NFÜ-s főigazgató?) nem lesznek hangos lemondások, tiltakozások. Okos húzás a gyengébbnek bevinni a gyomrost. (A köztisztviselői törvény övön aluli módosítását követően a másodikat.) És értelmetlen és kártékony módon megspórolni a 16%-os szja fedezetét.

Az egyes tételek hatásainak vizsgálata pedig még hosszabb időt igényel. Első látásra érdekes mondjuk az uniós fejlesztések sorának majdnem egy millárddal történő megkurtítása. Köztudott, hogy az intézményrendszer működését 85%-ban uniós forrásból fedezik. A fejlesztési programok koordinációjával foglalkozó intézményrendszer egésze évente körülbelül 2 milliárd forintból működik. Hogy az intézményi működési költségből vagy minden folyamatban lévő projekt hazai társfinanszírozásából kívánják elvonni a megjelölt 974,9 millió forintot, a határozatból nem derül ki. Mint ahogy az sem, hogy akkor ez valóságban 6.5 milliárd kiesését jelenti, ami a költségvetés bevételeit (lehívott uniós támogatás) kb. 5,5 Mrd-dal csökkenti. Remélem valaki ezt is végiggondolta és pontosan úgy tudja, hogy mit csinál, ahogy shortol a fél Fidesz.